Kezdet
Régen sokat gondolkoztam, vajon miért születtem. Véleményem szerint mindenkinek van egy személyre szabott küldetése az életben. Sok öngyilkosság annak tulajdonítható, hogy a megszállottak keresett küldetést nem találják, vagy nem gondolnak egy kis dologra eképpen. Hisz nem olyan dolgot kell keresnünk, ami közvetlenül minket tesz boldoggá, mint álmaink munkája, vagy bekerülni abba az egyetembe, amiről már évek óra álmodozunk. Ha mások arcára mosolyt csalunk az minket is boldoggá lesz. De gondoljunk csak bele, hogy van aki egész életében csak dolgozik, a munkájának él, még ha csak egy buszsofőr is. Neki köszönhetjük, hogy minden nap haza tudunk menni és, hogy esős vagy hideg napokon örömmel szállunk fel, ezzel védekezve az időjárási viszonyokkal szemben. Vagy képzeljük bele annak az anyának az életébe magunkat, aki egész életében csak háztartást vezet. Mennyi mosolyt csalhatott gyermekei arcára, milyen őszinte szeretetet táplált feléjük és kapott tőlük, még ebben az elvadult világban is - hisz egy gyermek mosolyánál semmi sem őszintébb.
Személy szerint én is sokszor vártam, hogy majd egyszer casj felbukkan egy hatalmas lehetőség, amit megragadva elkezdem a küldetésem teljesítését. De persze mindig is tudtam, hogy ez nem mostanában fog bekövetkezni. Sokszor, szinte menedékként bújtam gondolataim mögé és álmodoztam arról, milyen lenne , ha azt tehetném amit akarok. Aztán felmerült bennem a kérdés: Mi tart vissza?
Ezek után minden megváltozott. Lehet hallani azokról az esetekről, mikor valaki "újrakezdi" az életét, új ember lesz és mindent máshogy csinál. Én nem ezt akarom. Soha nem akartam letagadni azt, aki voltam, hisz az a valaki tett olyanná amilyen ma vagyok.
Most már tudom, nem az a lényeg, hogy mit lát az ember, hanem hogy hogyan értelmezi. Az életnek vannak rossz időszakai, hisz ha nem lenne, nem tudnánk mi a jó. Mindig is optimistán szemléltem a világot, úgy gondolom nem kell azon aggódni, mit gondolnak mások. Élj aként, aki vagy és ne akarj megváltozni, megfelelni mások elvárásainak, hisz aki másokat kritizál, az magára mutogat. Ha mindenen csak idegeskedünk nem élvezhetjük igazán az életet.
Mindig lesz valaki, aki meg akar majd akadályozni az álmaid megvalósításában. Az él igazán, aki csak annyit törődik a kritikákkal, hogy derül rajta egyet, majd megállapítja, mennyire igaz arra a személyre, aki ezzel ártani akart neki.
Don't regret anything you do, because in the end it makes you, who you are!'